"Bár sosem láthattalak, a szüleim emlékeztettek rád. De soha nem beszéltünk erről, valahogy senkinek sem esett jól. Majd a szüleim meghaltak, így már nem volt, aki segítsen emlékezni. Mígnem az évek múltán emléked lassan egyre sűrűbb homályba borult."
A Phantomhive birtokon:
"Már megint… Ködös reggelre ébredtem, nem hiszem el! Egy hete csak ez megy. Köd és sötétség, pedig reggel kilenc óra van. Itt fekszek az ágyamban a plafont bámulva és várok arra hogy Sebastian jöjjön. Pedig ez ritka. Azt hiszem, eddig még sosem keltem hamarabb, mint ahogyan Sebastian érkezni szokott. Ezt a pár napot kivéve, pedig így is alig tudtam aludni. De a legzavaróbbak ezek a rémálmok... Mintha valami rossz dolog lenne készülőben. Kilenc óra egy perc. Késik! Nocsak, ez is ritka."
-Jó reggelt, Úrfi!- nyitott be Sebastian. Szokásához híven elmondta, mi várható reggelire és a mai teendőket, miközben ingjébe segítette bele a grófot.
Sebastian hosszú ujjainak melegsége még a kesztyűn keresztül is érezhető volt. Lassú, perzselő mozdulatokkal simította végig fiatal mestere nyakát, miközben vörös tekintete szinte lyukat égetett a fiú mellkasán. Ciel rózsaszínű ajkai egy egészen kicsit szétváltak, ahogy a fiatal nemes bőrét megcsapta a hideg. Azonban nem sokáig kellett hadakoznia a kínzó karmokkal, a testén váratlanul átrohanó forróság ugyanis kellemes bágyadtságba ringatta. A halk sóhaj, ami Ciel ajkairól menekült, megrezegtette a Sebastian arcába hulló, fekete hajszálakat. A komornyik még közelebb hajolva a fiúhoz, megérintette a csípőjét, hollófekete tincseivel egy pillanatra végigsöpörve mestere vállán. A beszédes csöndet végül Sebastian gondterhelt sóhajjal kísért, halk szavai törték meg:
- Bocchan, igazán megtanulhatna már egyedül felöltözni.
-Ne panaszkodj folyton!-vágta rá duzzogva a fiú, majd kicsit mérges, mégis vöröslő arccal, az orrát meghúzva fordult el Sebastiantól.
-Mi az a levél ott nálad?-mutatott Ciel a komornyikja zsebéből kilógó borítékra, ahogy lassacskán visszakószált a tekintete, egy apró zavart mosolyt rejtegetve.
-Üzenet a királynőtől. Nem akartam vele már kora reggel zavarni, de ha úgy is észrevette, odaadhatom.
-Vörös pecsét... Már megint.
-El fog késni a reggeliről, Úrfi. Majd később foglalkozunk vele.
-Persze hogy el fogok, hiszen késtél! Ez egyáltalán nem vall rád Sebastian!
-Bocsásson meg, Úrfi. Ígérem, legközelebb nem fordul elő.-mosolygott Sebastian. -Csak nem nem tudott aludni?
-Fogd be...
Reggeli után Ciel a hivatalos papírokkal foglalkozott.
-Meghívó, üzleti ajánlat, meghívó... Ez olyan unalmas! Sebastian, hozz valami édességet!
-Úrfi, ön is tudja jól, hogy ebéd előtt nem kaphat ilyesmit. Elrontja a gyomrát.
-Cöhh...-grimaszolt Ciel.
-Azt hiszem, itt az ideje ellenőrizni a birtokot.- szólt Sebastian, majd elindult körbenézni a szolgálók körül.
Pár perc múlva kopogtattak a gróf ajtaján.
-Ez gyors volt.-kapta fel a fejét Ciel.
-Nézze,kit találtam, Úrfi.-tolta be az ajtón Sebastian a "vendéget".
-Undertaker?! Te meg mit keresel itt? Még soha nem kerestél fel a birtokomon.-pattant fel székéből a gróf.
-Igen, és el kell ismernem, szép kis kutyaház.- vigyorgott Undertaker.
-Az illetéktelen behatolókat el kell tüntetni. Mit csináljak vele, Úrfi?-kérdezte Sebastian szigorú tekintetét a behatolóra szögezve.
-Hagyd csak, biztosan volt oka idejönni.
-Szóval maga nem tudja, gróf?- mosolygott még az eddiginél is jobban Undertaker.
-Nem tudom...?-Ciel értetlenül nézett rá. Nem értette, miről van szó, és a kínos csendben komornyikja tekintetét kereste.
-Maga olyan vicces!-vihogott Undertaker-Látnia kellett volna az arcát!
-Ne szórakozz velem!-kiabált Ciel zavarában.-Mondd, amit akartál!
-Ha szeretné, még mindig megölhetem.-szólt közbe közömbös arccal a komornyik.
-Hamarosan érkezik a városba pár ügyfelem-magyarázott Undertaker-gondoltam, magát is értesítik majd a dologról. De ha nem tud semmit akkor itt végeztünk. Pá gróf!~
-Állj! Sebastian, kérem a levelet!
-Parancsoljon.-húzta elő a borítékot zsebéből.
-"Kedves Ciel! Hogy telnek napjaid? Biztosan minden rendben megy a birtokon, te és a komornyikod mindent rendben tartotok, pont olyan pompában, ahogy azt tőled megszoktam."-olvasta fel Ciel a levelet.
-Ez a Viktória folyton mellé beszél...-jegyezte meg Undertaker a szokásos mosollyal az arcán, ásítozva.
-"Fontos dologról van szó, ezért rá is térek a tárgyra. A minap érkezett a városba néhány üzletember, akinek valószínűleg köze van a fekete piachoz. Mióta feltűntek, folyamatos bejelentések érkeznek gyerekek és felnőttek eltűnéséről egyaránt. Szeretném ha utánajárnál a dolognak.
Utóirat: Régóta nem láttalak már, egyszer igazán meglátogathatnál!"
Úgy látom ma is lesz dolgunk...
De ennek semmi köze a királynőhöz. Miért pont engem bízott meg?
-Az alvilági ügyek ugyebár a grófra tartoznak, nem igaz?-szólt Undertaker.
-Nincs jelentősége, ha nincs köze a királynőhöz. Mégis rámbízta. Ez nem az én dolgom lenne...
/Sakura, Yui-chan/
